Egyetlen párt gerinc
Tartalom
Szovjetunió
Vélemény Ez a cikk több mint 1 éves. Ez a fajta értékelés többet mond el a nyugatos román középosztály rendszerváltás óta felépített politikai fantáziáiról, mint a társadalom valóságáról, ám az tagadhatatlan tény, hogy a román szocdemek potenciálisan végzetes zuhanásban vannak. Viorica Dăncilă, a PSD egyetlen párt gerinc, kép: Viorica Dăncilă facebook-oldala A párt, amely a szavazatszámok alapján szinte minden választási fordulóban az első helyen végzett az elmúlt harminc évben, már a májusi EP-választáson jelentősen alulmúlta korábbi önmagát, november re valamennyire stabilizálta támogatottságátám ha a korábbi megmérettetések számait nézzük, akkor a zsugorodás mértéke óriási.
Öt évvel ezelőtt, a es elnökválasztás első fordulójában a Szociáldemokrata Párt PSD jelöltje, Victor Ponta az első helyen végzett, összesen 3,8 millió szavazatot szerezve.
Navigációs menü
A mostani fordulóban Dăncilă ennek alig felét kapta meg, 2 millió voksot. Ez éppen egymillióval kevesebb, mint amit pártjának eddigi történelmi mélypontján, a es elnökválasztás első fordulójában sikerült abszolválni. Egészen mostanáig a PSD pályaíve jelentősen eltért a posztszocialista régió legtöbb balközépnek mondott utódpártjáétól, utóbbiak ugyanis már hosszú ideje épülnek le és válnak egyre jelentéktelenebbé. A vasárnapi eredmények fényében tehát érdemes feltenni a kérdést, vajon Bukarestbe is megérkezett-e ez a tendencia.
Másképp megfogalmazva: visszafordítható-e még a román szocdemek mélyrepülése?
- Youtube társkereső hirdetést
- Ismerkedés stájerország
- Bővebben: A Szovjetunió művészete és A Szovjetunió irodalma A Szovjetunió kultúrája sok változáson ment keresztül az ország 70 éves fennállása alatt.
- Ismerd meg gyermeke kérdés
- Megtanulják, hogy flörtölni magyar
- Tárgyaló között egyetlen lille
Bűnben fogant A román Szociáldemokrata Párt születése a Ceaușescu megbuktatását közvetlenül követő kaotikus időkre vezethető vissza, amikor is a Román Kommunista Párt másod-harmadvonalába tartozó politikusok vezetőjük, Ion Iliescu köré átmeneti kormányzatot hoztak létre Nemzeti Megmentési Front FSN néven. Mint egy rendes átmeneti kormányzat ilyen kontextusban, a Front is magába foglalta az ellenzéki szereplők, így a frissen újjáalakult történelmi pártok, a Nemzeti Liberális Párt PNL és a Nemzeti Parasztpárt képviselőit is.
Ahogy közeledtek az májusi első szabad választások, az átmeneti kormányzatból sorra szorultak ki az Iliescu körén kívüli szereplők, a Front pedig májusra politikai párttá alakult, anélkül azonban, hogy feladta volna az államigazgatás fölötti teljes ellenőrzését. Ilyen erősen egyenlőtlen körülmények között nem meglepő, hogy az FSN toronymagasan megnyerte a választásokat.
A törvényhozásban 9 millió szavazattal a mandátumok kétharmadát szerezte meg, Iliescu pedig 12,2 millió vokssal a zsebében már az első fordulóban behúzta az államfői pozíciót.
Magyar lapban hirdeti az erős Európát az osztrák liberális párt
Ebben az időszakban alakult ki az a minta, amely máig a PSD egyik legfontosabb erőforrását jelenti: a közigazgatásban elfoglalt pozíciók pártpolitikai tőkére váltása. Az utódpárt ebben a formájában még egy igen heterogén politikai tömb volt, politikusainak jelentős része valóban a kommunista pártból és közigazgatásból érkezett, de szocializációjában, habitusában és érdekeiben sem volt egységes.
Porckorongsérv és egyéb gerincbetegségek
Nagyjából ekkortól stabilizálódott az a 3 milliós szavazói bázis is, amelyet az évek múltával a párt rendre el tudott vinni az urnákhoz — függetlenül a körülményektől. Ha ezt az alapvonalat sikerült felülteljesíteni, akkor általában a kormányzati pozíció is egyetlen párt gerinc volt, olyankor pedig, amikor csak a kötelezőt tudta hozni a párt, az ellenzéki pártok változó konfigurációkban történő szövetségkötése általában meg tudta akadályozni ezt.
Az es választásokra beállt az ország regionális politikai megosztottsága is, amely értelmében Erdély, Partium és a Bánság inkább a nyugatos-jobboldali erőket támogatja, egyetlen párt gerinc szocdemek bázisa pedig a Kárpátokon kívüli területeken helyezkedik el.
A es elnökválasztások első fordulójában leadott szavazatok területi megoszlása kép: Wikipedia Ugyancsak ebből a rendszerváltás utáni első időszakból származik a egyetlen párt gerinc szövetsége a társadalmilag konzervatív, nativista szegmensekkel, szélsőjobboldali, nacionalista és vallásos-ortodox erőkkel — ez egy olyan erős affinitás, amelyet a párt egymás utáni ideológiai ráncfelvarrásai sem voltak képesek felülírni mind a mai napig.
Márpedig ilyen több-kevesebb sikerrel járó ráncfelvarrással többször próbálkoztak az idők során. A hatalom os elvesztése alkalmat adott a pártnak, hogy tekintélyelvű-posztkommunista brandjét megpróbálja egy harmadik utas pro- európai szociáldemokrata párt képére cserélni, a kétezres évek végén pedig a Băsescu-éra megszorítópolitikáiba belefáradt szociális elégedetlenség szószólójaként próbáljon fellépni.
A korrupt párt
Az időszakos hangsúlyeltolódások mélyén néhány dolog azonban állandó maradt: ideológiai értelemben a párt mind a mai napig a konzervatív-nacionalista társadalom- és kultúrpolitikát vegyíti a szociális-jóléti szempontokkal; a párt gerincét továbbra is a közigazgatásban elfoglalt pozíciója révén kialakított járadékvadász vidéki burzsoázia és a szociális juttatások révén klienshálózatokba szervezett vidéki munkás- és nyugdíjas rétegek adják; a kétezres évektől kezdődően az euro-atlanti orientáció még ha a párt perifériáin mindig is maradtak Moszkvába bekötött obskúrus szereplők és egyetlen párt gerinc alapvetően tőke- és befektetőbarát gazdaságpolitika tekintetében a többi román pártétól nem igazán megkülönböztethető a kormányzati tevékenysége.
A korrupt párt Van még egy állandó tényező: a korrupció stigmája. Az, hogy a PSD egy velejéig korrupt párt, persze ténykérdés, viszont az is ténykérdés, hogy a rendszeres hullámokban érkező hogyan kell megközelíteni egy férfi társkereső, korrupcióellenes Hófehérkékről is mindig kiderül, hogy maguk is ugyanazon korrupt paraméterek között mozognak, rajtuk mégsem fog ez a stigma.
Ennek pedig már több köze van a jobboldal mögött álló középosztály kommunikációs-médiareprezentációs fölényéhez, mint ahhoz, hogy valójában ki mennyire is korrupt.
Persze az ilyen típusú politikai bélyegek nem jelentenek végzetes hátrányt a demokratikus politikai váltógazdaság körülményei között — erre a PSD elegendő bizonyítékot is szolgáltatott az évek során. Van viszont a dolognak egy járulékos költsége, amely sokkal keményebb csapást mért az alakulatra. A kétezres évek jobboldali kormányzatai által európai uniós és amerikai hátszéllel létrehozott korrupcióellenes intézményhálózata jelentősen megnyirbálta a párt politikusi állományát és gazdasági holdudvarát mind helyi, mind pedig országos szinten.
Arról nincsenek pontos kimutatások, hogy vajon hány szocdem politikust, köztisztviselőt temetett maga alá a korrupcióellenes úthenger. Azt viszont tudjuk, hogy főként a kezdeti időkben elsődlegesen a szocdemek voltak célkeresztben, tehát az évi többezer vádemelés és többszáz jogerősen elmarasztaló ítélet révén a Korrupcióellenes Ügyészség ezrével iktathatta ki a párt megbízható kádereit, országos és helyi vezetőit, köztisztviselőit és üzletembereit.
Ez a folyamat egyrészt komoly káderhiányt eredményezett, ezzel összefüggésben pedig azoknak a kliens- és szolgáltatóhálózatoknak a leépülését, amelyek egyben tartották a szavazótábort és anyagilag fenntartották a választók mozgósításához szükséges gigantikus politikai gépezetet.
Ebből a szempontból a már említett regionális választói viselkedésminták festenek lesújtó képet.
1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság
Miközben öt éve az első fordulóban Ponta még minden Kárpátokon kívüli megyét képes volt elhozni, addig most Dăncilă teljesen elveszítette Moldvát a régió legszegényebb megyéjét leszámítvamiközben Munténiában is visszaszorult, egyedül Olténiában maradt valóban domináns pozícióban. Ki nyerte a megyéket Ez pedig tovább radikalizálta a jobboldal időközben megnövekvő középosztálybeli támogatóit és a jobboldal PSD-ellenes retorikáját is.
A román társadalomnak ez a fele az elmúlt öt évben kvázi a permanens mozgósítás állapotában van, amire válaszként a PSD megpróbálta egy Orbánéhoz és Kaczynskiéhez hasonló politika felépítésével saját bázisát is radikalizálni, ám ennek a műveletnek a következetes kivitelezéséhez híján volt mind a belső szervezeti koherenciának, mind az intellektuális és kommunikációs potenciálnak.
Se veled, se nélküled Az ma még nem egy eldöntött kérdés, hogy van-e visszaút a PSD számára.
Tartalomjegyzék
A tény, hogy május óta nem zuhantak tovább és még mindig van 2 millió szavazójuk, azt jelenti, hogy a PSD még mindig nagypártnak tekinthető, a román politika kétosztatúságában pedig önálló pólusképző erő. Ugyanakkor ennek a helyzetnek a fenntartásához a egyetlen párt gerinc évi önkormányzati, majd parlamenti választáson is hozni kellene minimum a mostani számokat.
Erre esélyt adhat, hogy az elmúlt hetekben a nemzeti liberálisok nyakukba vették a kormányzás terhét az elkövetkezendő egy évre, így a PSD ellenzékből nagyobb eséllyel lehet képes megszólítani a választókat.
De a jelenleg fennálló összes probléma — a vezető- és káderhiány, a szervezeti káosz és ideológiai tunyaság — megoldására nem nagyon látszik gyors kiút a jövő évi választásokig. És akkor még nem is említettük a párt számára rémisztő demográfiai trendeket.
Bűnben fogant
Az IRES közvélemény-kutató által 23 ezer választó megkérdezésével készített exit-poll adatai szerint Dăncilă szavazóinak 43 százaléka 65 évnél idősebb, 55 százaléka pedig nyugdíjas.
Ez nem egy vitalitással és perspektívákkal teli párt szavazóbázisának a korfája. A PSD jövőjét érintő kérdés persze nem a egyetlen párt gerinc önértéke miatt releváns, az ugyanis az eddigi leírásból is kiderült, hogy sok szempontból nem egy pozitív történelmi képződményről beszélünk.
Társkereső futár tapasztalat kérdésnek a román társadalom és politika szempontjából van igazán jelentősége. Ehhez az utóbbi időben egy egyre erősebb nyugdíjasokat és időseket stigmatizáló diskurzus is kapcsolódik. Ennek a fajta jobboldali-középosztálybeli arroganciának — melyet egyébként a fősodratú európai jobboldal jelentős szegmensei jó ideje meghaladtak már — az is a hatása, hogy egyre kisebb a politikai létjogosultsága annak a gondolatnak, hogy a politikai közösségnek, az államnak és társadalomnak kötelessége gondoskodni az igazságtalan társadalmi struktúrák veszteseiről, munkásokról, idősekről, szegényekről és romákról.
Az elmúlt harminc évben talán ma a legnagyobb a veszélye egy olyan politikai hegemónia kialakulásának az Unió egyik legszegényebb államában, amely élből lemond a társadalmi ranglétra legkiszolgáltatottabb csoportjairól. Minden történelmi és politikai bűne, illetve belső ellentmondása és megalkuvása ellenére a román Szociáldemokrata Párt mégis életben tartotta legalább annak a gondolatát, hogy ezen csoportok felkarolása az állam feladata.
Az a román és nemzetközi baloldal tragédiája, hogy pillanatnyilag nincs a PSD-nél tisztességesebb és hitelesebb szereplő, aki ezt az ideált képviselni tudná. A romániaiak milliói számára pedig az jelentene tragédiát, ha ezt senki sem képviselné.
Címlapkép: Viorica Dăncilă facebook-oldala.
