Hogyan felel meg a hosszú, Koordináták megadása egy hely megtalálásához
Illyés Gyula - Egy mondat a zsarnokságról Eszköztár: Az utáni kezdeti reményeket hamarosan a kétségek váltották fel, majd a bizonyosság, hogy ismét csak olyan az ország, amilyenben nem lelhetjük meg a helyünket.
A reformáció genfi emlékműve előttmegjelent történetfilozófiai szinten, a reformáció korát megidézve néz szembe az emberiség útjával: volt-e értelme a forradalmi küzdelmeknek, a radikális hitújításnak.
A tárgyilagosságra törekvő szemlélő egyrészt kevésnek tartja az elért eredményt, de úgy véli, ennyi sem lenne, ha nincsenek önfeláldozóan harcoló hősök: Kálvin, Cromwell, Bocskai és a többiek.
A bolsevik diktatúra rendjét azonban nem lehet a hogyan felel meg a hosszú történelmi események közé sorolni. A zsarnokság minden korban és minden változatában emberellenes.
Egy hely koordinátáinak lekérése
Az Egy mondat a zsarnokságról egyetlen mondata az egyik leghosszabb magyar versmondat: éppen kétszáz soron, ötven négysoros strófán keresztül tart. A verset első megjelenéséhez Illyés emlékezetből írta le, feltehetően ez is magyarázza, hogy szöveghiányos ez hogyan felel meg a hosszú változat, ugyanakkor ez az os közlés a legtöbb későbbi kiadás alapja, az életműkiadásban is ez szerepel.
A megjelenés helye az Irodalmi Újságlegendás Az hatására nemzetközi hírűvé vált költemény egy világhírű francia művel van rokonságban: Paul ÉluardSzabadságcímű költeményével, amely ben keletkezett, és a francia s általában az antifasiszta és minden másfajta elnyomás ellen küzdő népek jelképévé vált. A francia költő verse a mindenhol jelenvaló, a mindenhová jelenvalónak képzelt szabadság fogalmát állítja a középpontba, Illyésé ennek ellentettjét, a zsarnokságot mutatja meg mindenben.
Még egy formai-szerkezeti mintát feltételezhetünk: a litániát, ezt a keresztény egyházi irodalmi műfajt, amelynek lényege a verssor egyik felének változtatása, másik felének változatlan ismétlése.
- Mossa Tippek 1.
- Több mint 14 évnyi munkának felel meg a magyar olimpiai aranyérem | plastenka.hu
Illyés versében a sornak a négy rövid sorból álló versszak felel meg, s az ismétléshez sem merev szabályossággal ragaszkodik. A litánia szerkezetéből következő sajátosság a monotónia is, ami ugyancsak jellemző e műre is. A monotónia általában művészi hiányosság következménye, itt azonban a kifejezés plasztikusságát szolgáló eszköz: a rendszer, a zsarnokság végzetes egyöntetűségét, a külön utak lehetetlenségét is kifejezi.
Ugyanakkor végzetes földi léthelyzetet fest úgy, hogy rájátszik a kereszténység földi siralomvölgy képzetére.
Termékleírás
A monotónia nemcsak a jelentés, hanem a szerkezet szintjén is oldódik. A vers első szakaszai azzal teszik újszerűvé a köztudott képet, hogy folyamatosan érzékelteti a szöveg: a zsarnokság lényege nem merül ki a tudottban, még sokkal aljasabb formája ez a társadalmi létezésnek.
A sok nemcsak után azonban még nem következik a hanem, ami fokozza a várakozás feszültségét, s ezzel eleve csökkenti a monotóniát.
Az 1— A változás a Eleinte szinte észrevétlen az átmenet: az ünnepi gyűlések ütemes tapsai is a rendszer szertartásai közé tartoztak, akárcsak az operában zajló díszünnepségek.
Ez utóbbira utal a zeneszava, majd a továbbiakban a kőszobor, a festmény, amelyek egyaránt a vezérek dicsőségét hivatottak reprezentálni. S csak ezek után — a Az ezután következő körkép a mindennapok életébe, a legszemélyesebb magánéletbe, a gondolatokba is kiiktathatatlanul beszivárgó zsarnokságot mutatja fel.
Eleinte még van szerepe az ellentétesnek látszó szinteket azonosítóan egybevonó nemcsak — hanem ott van párosításnak, a nemcsak azonban utoljára a A vers alapjelentésének alapmondata teljességében tehát körülbelül így írható le: Hol zsarnokság van, ott a zsarnokság nemcsak a hatalom közvetlen eszközrendszerében mutatkozik meg, hanem mindenben és mindenkiben, mert a zsarnokság szellemisége mindent és mindenkit áthat, akár akarja, akár nem.
S valóban: mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy A zsarnokság személytelen társadalmi általánosságát és a legszemélyesebb sorsba való könyörtelen behatolását a vers igehasználata is szemléletesen kifejezi.
A van általánossága, az egyes és többes számú harmadik személy távolságtartó jellege fokozatosan átalakul.
Eleinte csak egy-egy bizonytalan, a versszak szituációjára utaló egyes szám második személyű igealak kerül a szövegbe 7.
Kettős, mert magától értetődő, hogy ez a te egyrészt a vers minden olvasója, másrészt maga a lírai én, még tágabban pedig minden zsarnoki rendszer minden állampolgára. Teljesen egyértelművé válik a tegezés kétirányúsága a befejező részben, ahol a zsarnokság által meghatározott az éppen megszülető alkotás is: mert ahol zsarnokság van, e dal is, az ilyen hű, akármilyen mű.
