Védik az embert mondja felszállás, Nem először zuhant le a Boeing 737-es repülőgépe

Nem először zuhant le a Boeing 737-es repülőgépe

A vakokat elzárta a világtól a koronavírus-járvány, Kurucsai Szabolcs is nehezen boldogul. Az iskolák, cégek sem hívják, hogy előadást tarthasson arról, milyen a vakok élete, és hogyan lehet praktikusan segíteni nekik. Ajánlom Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük. Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, flirt játék minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak — és a lap immár digitálisan védik az embert mondja felszállás előfizethetőcikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

A magyarnarancs. A szerk.

Azt gondoltam, hogy ha erre nem figyelek, el fogom kapni, mert észre sem veszem, ahogy az arcomhoz, számhoz nyúlok. Ez néhány hónapig tartott tavaly tavasszal. Ahogy mások is, ritkábban mozdultam ki.

NIETZSCHE: IM-IGYEN SZÓLA ZARATHUSTRA

Magyarországon mintegy húszezer ember élt át hasonlót a járvány idején. Ha nincs reakció? A kisteleki férfi vállalkozó volt, mozgékony, aktív ember, de ben, 35 éves korában elveszítette a szeme világát. Azt mondja, álmában ne jöjjön elő még egyszer az, amit átélt, ahogy jó ideig csak fogta a kerítést édesanyjánál, Kisteleken.

Megtanult újra egyedül főzni, mosni, közlekedni. Amikor már tudta, hogy egy védik az embert mondja felszállás lábához ért a bottal vagy a járda pereméhez, esetleg vasoszlophoz, kapott egy segítő kutyát, és vele megint újból kellett kezdeni a tanulást. Fekete labradorja, Elvis nem dönt helyette, de a kért irányba elvezeti, megkeresi a zebrát vagy egy helyiségben az ajtót. Ha olyan kapu mellett mennek el az utcán, ahol már jártak, megáll.

Szabolcs határoz, hogy bemennek-e megint vagy most nem. Ha viszont eltévednek, a kutya sem tudja, merre kell menni. Ilyenkor segítséget kér a közelben lévő emberektől. Megállok, megszólítom azt, aki a közelemben van: »Helló, ne haragudj, segítenél?

Sötétkapu (Ha agyon nem lőnek) - Irodalmi Jelen

Szerencsére ugyanúgy találkozom segítőkész emberekkel, ahogy eddig. Lehet, hogy öt emberből csak egy mozdul, de én ezt nem látom.

Ha eltévedtem és a helyes útra kell rávezetni, a hagyományos módszer az, hogy a látó ember egyetlen táncoktatás bielefeld a karját és én megfogom a könyökét, mert így érzem azt is, amikor lépcső vagy padka jön, lefelé vagy fölfelé kell lépni.

Benne van a pakliban, hogy azt mondják, ne nyúljak hozzájuk, vagy tartsuk a két méter távolságot, de ilyet se tapasztaltam. Nem szólnak rám akkor sem, amikor telefonáláshoz lekapom a maszkot, mert az én telefonomnak arcfelismerő nyitja van, és maszkban nem nagyon akar megismerni.

Télen mindig vékony kesztyűt hord, de ahogy jobb idő lett, tartott attól, hogy a kapaszkodórudakra tapadó vírustól is megfertőződhet.

Régebben sokszor ragadt a kapaszkodó, nem szívesen fogta meg, a járvány kitörése óta viszont nagyon jól takarítják a járműveket, nincs ilyen élménye. Világos, hogy a sofőröket védik, ne kelljen minden utassal beszélni, érintkezni, de számunkra ez azzal járt, hogy meg kell keresni a jegypénztárt.

Sötétkapu 16. (Ha agyon nem lőnek)

A mobilos jegyváltó alkalmazás nem volt akadálymentes, én sem boldogultam vele. Aztán kiderült, hogy én megvehetem a jegyet a buszvezetőnél. Amivel egyáltalán nem lehet mit kezdeni, az az első ajtós felszállás tilalma.

Az első ajtó jó támpont, ha a tájékoztató táblánál állunk, a busz első ajtaja ott valahol nyílik ki. Jó néhány sofőr, ahogy kinyitotta az első ajtót, ki is szólt, hogy: »Szia, as vagyok, jössz velem? Vagy a hátul kinyíló ajtótól szólt oda valaki, hogy menjek, vagy épp nem szólt senki.

Maradtam a megállóban. Ezek az elektromos buszok annyira csöndesek, nagyon kell figyelni, hogy észrevegyem, odaért.

• Vak emberként járványidőben | Magyar Narancs
• Nyiregyhazi tarskereso
• Sokszínű társkereső