Egyetlen találkozón 62
Afganisztán: augusztus 31. marad a csapatkivonások végső dátuma
Pályafutása[ szerkesztés ] Az Inter kölyökcsapataiban is szereplő Pivatelli a felnőttcsapat felé vezető úton valahol elveszett, és végül sohasem mutatkozhatott be a kék-feketéknél a Serie A-ban. Helyette alacsonyabb osztályú csapatokhoz került, első meccseit az amatőr Cereában, majd az akkor másodosztályú Hellas Veronában játszotta.
Itt rögtön második meccsén, a Vicenza ellen be tudott találni a 4—1-es sikerrel végződő összecsapáson. Az os szezon során olyat vitt véghez, amit abban az évtizedben rajta kívül egyetlen olasz sem tudott: gólkirályi címet szerzett a Serie Egyetlen találkozón 62.
Kisalföld, Később a felhőzet felszakadozik. Az északnyugati, északi szél nyugatira fordul. Eleinte gyakran lesz élénk, időnként erős, majd a széllökések ereje gyengül.
Ekkor harminc meccsen huszonkilencszer talált az ellenfelek hálójába, vagyis átlagban gyakorlatilag minden meccsen gólt szerzett.
Itt lett igazán jó játékos is, köszönhetően annak, hogy a vezetőedző Aldo Campatelli visszavont ék helyett középcsatárként kezdte őt játszatni.
Karrierje vége felé még játszott a Napoliban egy szezont, az igazán nagy sikerek azonban utolsó állomáshelyén, Milánóban vártak rá. A középcsatár posztjából fokozatosan egyre hátrébb húzódva Pivatelli elsődleges feladata a társak kiszolgálása lett jobbnál jobb labdákkal, így a korábbihoz képest lényegesen kevesebb gólt szerzett, de kárpótolhatta őt a bajnoki cím és a BEK-győzelemrögtön a következő szezonban.
Bár ekkor még csak harmincéves volt, mégis a visszavonulás mellett döntött, ami a tizennégy éves játékoskarrier fényében érthető volt. A válogatottban ben mutatkozhatott be, és kerettag volt az es vb-nigaz, végül egyetlen találkozón sem kapott lehetőséget.
A nemzeti csapatban hét meccsen összesen két gólt szerzett.