Heti Tapló – Az elmúlt hét történéseiből szemezget Lendvai Ildikó

Keresés találkozó helyén tapló

Kíméletlen Művészeti Napló — című, a magyar művészet történéseit dokumentáló kötet. A Napkút Kiadó előreláthatóan a as Ünnepi Könyvhétre jelenteti meg a művészeti naplójegyzetek folytatásaként a következő tíz év, a és közötti esztendők Wehner Tibor művészettörténész által írt krónikáját Tapló 2.

Az alábbiakban egy részletet közlünk a as feljegyzésekből. Pécsen vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, ahol Rezsonya Katalin szobrászművész doktori fokozatszerzésének szigorlata zajlik: a művész a szobrászati térről ír majd dolgozatot, és a problémafelvetéssel kapcsolatos problémák megbeszélésére kerül sor, kérdések és válaszok formájában.

Colin Foster szobrászművész az elnök, és Gaál Tamás szobrászművésszel ketten vagyunk a bizottság. Nincs különösebb izgalom, de abban megállapodunk, hogy a szobor helye nagyon izgalmas problémahalmaz, amelyben nagyon sok tényező összpontosul. Felhívom a figyelmet az állandóság és az ideiglenesség tényezőjének meghatározó voltára, és a hely által hordozott jelentésekre. Izgalommal várom, hogy mit ír majd a dolgozatban.

Rezsonya Katalin arra kér, hogy ha problémája adódik, megkereshessen. Bencsik István szobrászművész is itt van, mint tanára: jó egészségben, kigyógyulva a kórból, kiegyensúlyozottan. Varga Ferenc szobrászművésszel is összetalálkozom, aki itt tanít, s akinek jelzem a Kogart-gyűjtemény indulását, és hogy majd jelentkezem.

Elmondja neki, hogy Rinaldi válaszolt a egykori megkeresésre egy igazán fontos témával kapcsolatban. Fernandez elmondta, hogy hamarosan megérkeznek és a tárgyalás megkezdődhet. Henry csak bólintott egyet, még csak útba sem igazította Fernandezt azzal kapcsolatosan, hogy mit kellene tennie, ha rosszra fordulnak a dolgok. Henry tudja, hogy Fernandez tisztában van minden eshetőség tökéletes úton történő kezelésével.

Elküldöm e-mailen. Még jön majd egy másik névsor ezen túlmenően, pedig ez is már csaknem harminc oldalnyi adat volt. Hívom Almásy Aladár grafikusművészt, akivel egyeztetem az időpontot: hétfőn megyek a műtermébe képeket nézni és beszélgetni. A Kovács Péter houding spiegelen flört munkásságát elemző tanulmányt is indítani kéne, de minden csúszik.

Még el se kezdődött az év, máris összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Néhány nagyon finom, érzékeny grafikai lap, néhány kommersz kompozíció, és egy elég furcsa festészeti kollekció művei kerülnek majd a falakra.

Délben visszaautózom Budapestre, ahol délután kuratóriumi ülés van a Kogartban: kiderül, hogy a támogatóktól, illetve a műkereskedelmi programban résztvevőktől eddig alig néhány millió jött össze a beígért-számított millió helyett, de mi azért elkezdjük a munkát.

Fertőszögi Péter művészettörténész, kuratóriumi elnök rögtön a tagok elé tár egy Lajta Gábor festőművész által festett képet, hogy ezzel kapcsolatban már tárgyal a művésszel és bólintsunk rá megvásárlására. Mondom, hogy keresés találkozó helyén tapló nem így megy. Javaslatomra kialakítjuk a kuratóriumi munkarendet, amely szerint minden második hónap végén döntünk az előterjesztésekről, hivatalos, jegyzőkönyvvel kísért ülésen.

Ebben meg is egyezünk, az első döntésre február utolsó csütörtökjén kerülhet majd sor. Kertész László azt mondja, persze, átadhatom, de csak a Boros Géza művészettörténész, a programot gondozó minisztériumi munkatárs engedélyével, vagyis pillanatokon belül bezárul a kör.

De nem érdekelnek a hatalmi harcok, a fontos az, hogy a végén legyen egy jó törvény a dologból. Az egyik svájci Ki-kicsoda-kiadvány szerkesztőségétől érkezik egy nőszemély, aki felveszi az adataimat: a kötet a hölgy állítása szerint exkluzív, és egy példány mintegy nyolcvanezer forintba kerül, vagyis rám nem számíthatnak, mint vásárlóra. Leposa Zsóka művészettörténész kollégám a dunaújvárosi, Domanovszky Endre festőművész által festett freskóról kér információkat. Máris hívom Paizs László festőművészt, aki ott volt a mű készülésénél, és mindent tud róla.

Katona Szabó Erzsébet textilművészt is hívom: fotókra van szükségem a gödöllői textil-előadás szövegének közléséhez, megígéri, hogy előszedi. Simonffy Szilvia művészettörténész kollégám tőlem kér zalaegerszegi Szent István-szobor-fotókat, én meg neki ígérem meg, hogy hamarosan szállítom, viszonzásul viszont az új nagykanizsai szobor-kiadvány megszerzését kérem.

Szalai Veronika restaurátor hív: Szalai Zoltán festőművész emlékkiállításának előkészítése ügyében kedden lesz a megbeszélés.

keresés találkozó helyén tapló

Most vagyok nehéz helyzetben, erről értesítenem kell Csák Ferencet. Aztán Vízi Tihamér festőművész jelentkezik: arról kapok hírt tőle, hogy sikeres volt a kapcsolatfelvétele Völgyi Miklós műgyűjtővel, aki vásárolt tőle képeket, és segíti a tervezett kiállításának megrendezését is. Egy életmű-kiállítás és persze egy könyv kiadása szerepel a fő tervek között.

Próbálom időben jól ütemezni a dolgokat: második fele, ősze a megjelenés időpontja, vagyis csak jövőre kell majd intenzíven foglalkoznom a dologgal.

2. A Századvég vezetője, G. Fodor Gábor könyvet írt Orbánról

Majd megszerzi minisztériumon belül, mondja, és így az én dolgom is könnyebb. Aztán hallmark ismerkedés megjelenítése film a Zsembery-gyűjtemény katalógusanyagának korrektúrázásához: mindent át kell egy kicsit írni, és minden adatot ellenőrizni kell.

Délben felugrom a Napút szerkesztőségébe: átveszem a 70 éveseket köszöntő antológiát, ami még decemberben jelent meg. Délután Kőbányára megyek, ahol a Pataky Művelődési Központban lévő könyvtár galériájában a Magén István-kiállítás megnyitóján vagyok hivatalos, amelyet egy CET-folyóiratszám bemutatóval összekötve rendeznek meg, s amely Mezei András költő-főszerkesztő meglehetősen furcsa felvezetőjével és két szerző villogásával zajlik. A kiállításnyitó szövegemet rögtön lestoppolják közlésre — nem jegyzem meg, hogy bezzeg a hatvanas-hetvenes évek fordulója körül tucatszám dobta vissza Mezei András a kézirataimat az Élet és Irodalom szerkesztőségéből, dossziényi néhány soros elutasító levelet őrzök, most meg, amikor már alig okoz parányi örömöt egy-egy közlési lehetőség, mohón lecsap a szövegemre.

Kissé lehangolva indulok haza. Közben telefonok. Paizs László festőművész a szokásos kecskeméti szoboreltüntetési témán rágódva jelentkezik, újabban keresés találkozó helyén tapló készül.

Marosi Ilona festőművész fantasztikus szoborterveivel bombáz. Fekete György belsőépítész a Szondi György főszerkesztő által tervezett és szervezett Kulturális Kézikönyv művészeti fejezetének megírásával kapcsolatban tájékozódik. Leposa Zsóka művészettörténész kollégám életrajzi anyagokat kér a Munkácsy-díj-jelölésekhez.

Én a szobrász-életrajzokat küldöm le a Körmendi Galériába, Pallag Márta művészettörténésznek: csaknem háromszáz oldal, ez is több mint egy napig tartott, amíg összeraktam a számítógépes szobrászlexikon-adattáramból.

keresés találkozó helyén tapló

És el kéne kezdenem az anyaggyűjtést is a Kogart-gyűjtemény általam megvásárlásra javasolt műveihez. Délután Kovács Péter festőművészhez megyek a Kelenhegyi úti műteremházba.

Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

Megbeszéljük a könyv összerakásának menetét, a határidőket, átnézzük a jelenleg meglévő fotóanyagot, és egyeztetjük azt is, hogy a holnap Soroksáron nyíló kiállításon természetesen találkozunk.

Ám amikor tüzetesen átnézem a pályaműveket, felfedezem Szanyi Borbála szobrászművészét, aki egy szétrepedezett kocka-tömböt csinált, ami alul és fölül keresés találkozó helyén tapló kötéllel van összefogva. Teljesen egyszerű, tömör, intenzív sugárzású, áttételekkel fogalmazó, de közérthető munka, az egyik töredezett felületen jelenik meg a szöveg, hogy mi is ez az egész.

Méretében, arányaiban is jó, az adott helyre adaptálható.

Szerencsére mindenki elfogadja: Kő Pál, Balás Eszter és Lugossy Mária szobrászművész is ezért a munkáért lelkesedik, így egyhangú döntést tudunk hozni: a brüsszeliek is megnyugodnak, indulhat a megvalósítás konkrét előkészítése. Közben megérkezik faxon Nagy Gáspár költő emléktáblaterve, amit Kő Pál szobrászművész csinál: érdekes és nagyvonalú megoldás — egy félalakos karakteres portré a körben szálldosó stilizált kéziratlapok között —, remélem, valahogy a pénzt is összekaparjuk rá.

Elfaxolom a terv reprodukcióját Cs. Szabó Máriának, egykori szombathelyi évfolyamtársamnak, megkérve, hogy hagyassa jóvá a családdal is.

Ebédnél Szondi György főszerkesztővel futok össze, akinek jelzem a tervezett Kulturális Kalauzzal kapcsolatos nehézségeimet, de nagyon nem tetszik neki, hogy ki akarok szállni a dologból. Regős István festőművészt hívom keresés találkozó helyén tapló arról tájékoztatom, hogy Szondi főszerkesztő úr jelentkezik majd nála, a következő Napút-szám miatt.

Délután Kántor Lajos keresés találkozó helyén tapló keres, hogy mi van a róla írt szöveggel, illetve a szöveg javításával-bővítésével: mondom, hogy egy hónapja leadtam Körmendi Anna műgyűjtő, műkereskedőnek, és gondoltam, hogy ő közvetíti. Mint kiderül, elfelejtette az egészet. Újra elindítom, ezúttal keresés találkozó helyén tapló.

És aztán visszatérek az adatbeírásokhoz. Este Wieszt József grafikusművész emlékkiállításának megnyitószövegét írom, holnap nyílik a tárlat Dorogon. Reggel elkezdem Wieszt József grafikusművész emlékkiállítás-megnyitó szövegének átírását az Új Forrásnak, de nem jutok sokáig.

Paizs László festőművész jelentkezik a kecskeméti lebontott munka kártérítési ügyének újabb bonyodalmaival: nem lehet látni a dolog végét. Aztán befut Lévai Ádám grafikusművész portfoliója, ami a Munkácsy-díj kuratóriumának kell, és megérkezik a Varga Ferenc szobrászművésztől kért ajánlat is a Kogart-gyűjteményhez Pécsről, rendben, fotókkal. Szondi György főszerkesztő hív a Napúttól, hogy rendben lesz a Regős István festőművésszel kapcsolatos közlés, és hogy értekezletet tart jövő héten Kulturális Kalauz-ügyben — amiből én ki akarok szállni.

Megkapom a munkahelyi átsorolást, valami kis béremelkedéssel. Marosi Borbála munkatársam hozza a feldolgozott katalóguspakkot, és viszi le az újabbat feldolgozásra. Vertel Beatrix grafikusművész Almásy Aladár grafikusművész könyve ügyében keres, jelezve, hogy hamarosan kapok keresés találkozó helyén tapló fotómásolat-anyagot, amiből láthatom, milyen képanyaggal számolhatunk. Simonffy Szilvia művészettörténész kollégám megszerezte a Nagykanizsa-szoborkönyvet, ami a közelmúltban jelent meg, de állítólag használhatatlan — majd azért át kell alaposan néznem.

A Magyar Nemzetben cikk jelenik meg a veszprémi, Melocco Miklós által alkotott, az os forradalom és szabadságharc emlékére állított szoborról, amit néhány hete zsűriztünk, és amellyel kapcsolatban komoly zavarokat kelt, hogy a művész kissé átírta Radnóti Miklós versét a talapzat idézőjel nélküli idézetében. Délután Kováts Flórián, a Magyar Művészeti Akadémia titkára, egykori szombathelyi iskolatársam hív elég furcsa, elcsukló hangon, hogy nem vennék-e részt a Zala György-emlékülésen, de kitérek a dolog elől.

Kemény Mária művészettörténész is telefonál: szombatra egyetemi évfolyam-találkozót szervez. Kicsit ütközik Bráda Tibor festőművész már korábban meghirdetett műteremavatójával, de valahogy a végére majd befutok. Aztán megyek Almásy Aladárhoz.

Wehner Tibor: TAPLÓ 2. Kíméletlen Művészeti Napló 2007–2016

Lefotózzuk a Kogartnak megvételre felajánlható szobrokat, egyeztetjük az életrajz-hiányokat, meg nézünk képeket: gyönyörű es rajzokat, kis akvarelleket. Este otthonról e-mailezek Varga Ferenc szobrászművésznek, Bohus Eszter menedzsernek, meg próbálkozom a jelen-lét-szöveg megfogalmazásával, de nem sok sikerrel.

  1. Az Orbán-kormány a leggazdagabb taplótermését vitathatatlanul a női egyenjogúság témájában produkálta.
  2. Új Szó,

Sok-sok érdektelen előadás. Inkább megírom a szombathelyi textiltriennálé tematika-interpretációját, és küldöm is T. Doromby Mária textilművésznek. Remélem, ez már rendben lesz, jóllehet úgy érzem, elég semmitmondó a jelen-lét gondolat, megérzésem szeriont sok közhelyes mű inspirátora lesz.

De végül csak sikerült összeeszkábálnom egy elég kerek szöveget. Kopócsy Anna művészettörténész jelentkezik, hogy átküldené a brüsszeli szoborpályázat jegyzőkönyvét, mielőtt leadja: átküldi, átolvasom, és teljesen rendben van a dolog.

keresés találkozó helyén tapló

Persze Menasági Péter szobrászművész lehet, hogy ebbe is bele fog kötni mint ahogy súlyos fenntartásait hangoztatta az első forduló bírálatával kapcsolatbande az a fontos, hogy ha semmi nem jön közbe, akkor lesz egy szép mű Brüsszelben.

Véglegessé keresés találkozó helyén tapló Almásy Aladár grafikusművész szakmai életrajzát is, miközben ismét Vertel Beatrix grafikusművész hív, akivel néhány apró részletet tisztázunk, és megállapodunk a képek kronologikus rendjében. Szabó Mária egykori szombathelyi évfolyamtársam arról tudósít, hogy a család részéről minden rendben van Nagy Gáspár költő emléktáblájának tervével kapcsolatban.

Levelet írok Kő Pál szobrászművésznek a tisztázandó részletekről: a költségvetésről, az anyagokról, a méretekről és az arányokról, a szövegről és arról, hogy nyakkendő helyett garbó legyen. Aztán írom be tovább a számítógépbe a szobrászlexikon-adatokat. Fél ötkor hazaballagok, és csodálatosképpen nincs semmi. Sehova sem kell mennem, senki nem keres, és ez elég furcsa. Hát nem éppen olcsó, valószínűleg alkudni kell majd. Aztán Polgár Rózsa kárpitművészt keresem a gödöllői kiállításának katalógusa ügyében: nagy nehezen elmagyarázom, hogy egy műtárgylistára lenne szükségem.

Megígéri, hogy küldi. És gratulál találkozik polinéz nő Napút decemberi számában megjelent szöveghez, ami a könyvbevezető tanulmány részlete egyébként, és amelyről ez a tény érdekes módon nem tűnt fel számára. Talán a szövegkörnyezet… És Széri-Varga Géza szobrászművész azzal a hírrel jelentkezik, hogy nagy zűrök vannak a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségében, és szeretne velem beszélni, tanácsokat kérni.

Mondom, hogy ebben az ügyben csupán magánemberként, külső szemlélőként állhatok rendelkezésére. Jövő szerdán jön. És Vertel Beatrix grafikusművész hív: holnap konzultálunk Almásy Aladár grafikusművész könyve ügyében. Mindezek ellenére nekiállok és folytatom a számítógépes szobrászlexikon-adatbetáplálást, miközben Orosz István grafikusművész csörög rám, hogy vállalnám-e annak a műveit közreadó albumnak a szerkesztését, amelyhez én is írtam szöveget, és amelyet az ad ki, aki a Takáts Márton grafikusművész Piranesi-albumát is gondozta.

Hát persze. Nováky Ágnes művészettörténész toppan be az Allgemeines Künstlerlexikon-korrektúrákkal. Délután Sáros László építészhez megyek, a váci első világháborús emlékmű-rekonstrukció keresés találkozó helyén tapló ügyében. Nehéz ügy lesz, el kell mennem, megnézni a váci főteret, hogy kitalálhassam, mit lehet csinálni. Este majd hívom Kárpáti Tamást, mert jelezte, hogy lesz az Újlipótvárosban egy kiállítása, amit nekem kell megnyitnom.

keresés találkozó helyén tapló

Személyesen érkezik Riedl Lóránt nyugalmazott kiadói szakember német származású felesége, aki édesapja, Rudolf Grisard festőművész emlékkiállítását szervezi: jó dokumentációs anyagot hoz, de pénteken el kell mennem hozzájuk Sóskútra is, megnézni eredetiben az anyagot. Váratlanul beállít Ézsiás István szobrászművész azzal a felvetéssel, hogy nyissam meg a Ráday Galériában a kiállítását — de nem vállalom, mert ott soha nem fizetnek tiszteletdíjat.

Megígérem, hogy inkább majd a Dunaszerdahelyen tervezett őszi tárlatának megnyitását vállalom.

Heti Tapló – Az elmúlt hét történéseiből szemezget Lendvai Ildikó

És Kántor Lajos festőművész telefonál a Körmendi Galéria által tervezett könyv szövegével kapcsolatban. Hát ez egy nagyon keserves ügy. Több szöveget szeretne a Mester, de én nem tudok szöveget szaporítani.

Ennek ellenére jövő hétfőn el kell mennem hozzá. És közben már neki kellene állnom Keresés találkozó helyén tapló István grafikusművész könyve vagy mappája szerkesztésének, amelyet a Tiara Kiadó tervez megjelentetni, és amelynek tegnap érkezett meg az anyaga.

És dolgoznom kellene már a Sipos Marica szobrászművész és Varga Bencsik József grafikus- és objektművész kiállításának előkészítésén, de előtte ide is, oda is mennem kell majd a művek megismerése, számbavétele miatt.

Úgyhogy telefonálgatok. Közben Virág Jenő szerkesztő jelentkezik, akivel egyeztetjük az Atelier köztéri szobrászat-számával kapcsolatos teendőket: jönnek is, késnek is a kéziratok. Koradélután Keresés találkozó helyén tapló Péter festőművészhez megyek a Kelenhegyi úti műteremházba.

Nézem a korai képeket, meg a művész elmondja a főiskolai évek és a pályakezdés történetét, bőszen jegyzetelek. Este, már otthon próbálom hívni Kárpáti Tamást, de hiába, fél tizenkettőig foglalt. Délelőtt Vácra autózom: megnézem a Március 15 teret, hogy ellenőrizzem az I. A tér így is kissé zsúfolt, különösen egy súlyos korláttal kissé agyoncsapott, minden régészeti leletek bemutatása, szökőkút, utcabútorok, szobrok, útvonalak, növényzet stb.

Hiába, a tervezők ez esetben Sáros László általában nem nagyon tudják visszafogni magukat: a városkapu-imitáció például meglehetősen túlsúlyos. Délután Sipos Marica szobrászművészhez megyek Érdre, megnézni a jövő szombati kiállításra előkészített munkáit: nagyon szép, csőszerű plasztikák, amelyekbe fény szivárog be, és bent víz van, amelyen a fény tükröződik. Igen szellemes, szép művek.