Mi van a török térjünk meg bennünket. FAYER PÁL: UTAZÁSOK KÖNYVTÁRA
Tartalom
A békét is választhatta volna, helyette esküt szegve a halálba vágtatott I. Az erdélyi vajda és számos más tisztség birtokában Hunyadi szinte egyik napról a másikra a fiatal lengyel király, az Ulászló legfontosabb támogatójává lépett elő, és fokozatosan a maga képére formálta a király politikáját.
Hunyadi, amint az egész életművéből látszik, mindennél előbbre valónak tekintette az aktív oszmánellenes fellépést — szakítva a néhai Zsigmond király eredményes, de alapvetően passzív védelmi stratégiájával.
Hunyadi az aktív törökellenes harcot még a magyarországi polgárháború végleges lezárásánál is fontosabbnak tekintette, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy az oszmán fronton elért sikerek minden más tényezőnél jobban fogják között gótikus társkereső Ulászló magyarországi pozícióját, egyben végzetesen aláásva a gyermek V.
László támogatóinak pozícióját.
Hunyadi János Álláspontjának sikeres érvényesítését jelentős mértékben segítette, hogy óta a II. Murád szultán vezette Oszmán Birodalom ismét fokozta a katonai nyomást északi határai mentén, aminek jelei nemcsak Szerbia elfoglalásában mutatkoztak meg, hanem a korábbinál pusztítóbb magyarországi betörésekbenis.
A külpolitikai helyzet kedvezőnek tűnt. Jenő pápa — aki folyamán a polgárháború lezárása érdekében Magyarországra küldte legátusát, Giuliano Cesarini bíborost — maga is késznek mutatkozott egy nagyszabású oszmánellenes szárazföldi és tengeri hadjárat finanszírozására.
Jenő pápa Ugyancsak érdekelt volt az aktívabb fellépésben az egykori birodalom szánalmas maradékain uralkodó bizánci császár, a gazdag, bár óvatos Velencei Köztársaság, továbbá a lassan önálló állami fejlődés útjára lépő Burgundi Hercegség.
Utóbbi uralkodója, Jó Fülöp herceg, annak a Félelemnélküli Jánosnak volt a fia, aki fél évszázaddal korábban Zsigmond magyar királlyal együtt harcolt Nikápolynál.
A pápaság, Velence és Burgundia gazdagsága elegendő garanciának tűnt egy olyan tengeri hajóhad felszerelésére, amely képes lesz lezárni az Oszmán Birodalom két felét egymástól elválasztó szorosokat: a Boszporuszt és a Dardanellákat, ilyen módon megakadályozva, hogy Murád szultán egyesíteni tudja a rendelkezésére álló erőket. Az tavaszán Ibrahim karamániai emír vezetésével Anatóliában kitört felkelés pedig azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy magyar támadás esetén a szultán kétfrontos háborúra kényszerül.